*Nem adtak neked lehetőséget az edzőid a pihenésre az Olimpia után?

- Adtak, de sajnos csak egy hetet. Utána folytatnom kellett az edzéseket. Tulajdonképpen az előttem álló berlini GP és a moszkvai VK-döntő ezt meg is kívánja.

*Te vagy az első tornász, aki Olimpián képviselhette a független Azerbajdzsánt. Váratlanul helyettesíthetted Dinara Gimatovát. Gondoltad volna, hogy ilyesmi for történni veled?

- Csak néhány nappal az utazás előtt értesültem a lehetőségről, mikor mondták, hogy Dinara megsérült, készüljek, mert nekem kell versenyeznem. Örömmel, de bizonyos szempontból szomorúan fogadtam a hírt. Dinara érdemelte volna meg az olimpiai részvételt.

*Mikor tavasszal az Olimpiai tesztversenyén léptél szőnyegre Athénban, gondoltad volna, hogy augusztusban újra ott fogsz majd állni?

- Dehogyis! Még csak nem is álmodoztam róla.

*Nagyon izgultál a gyakorlataid során?

- Mikor az első szeremmel, a karikával a szőnyegre léptem, a kezeim egyszerűen remegtek. A labdánál már nyugodtabb voltam. A második nap újra elkapott az idegesség, hisz én kezdtem a versenyt buzogánnyal. Szalaggal már minden simán ment, hiba nélkül, magabiztosan mutattam be a gyakorlatomat.

*Elégedett vagy a 14. hellyel?

- A buzogánygyakorlat-beli ejtés és a többi apróbb hiba nélkül biztos előrébb tudtam volna végezni, bár nagyon nehéz lett volna. Nagyon erős tornászokkal versenyeztem együtt, akik már jó ideje versenyeznek, és a bírók már "megszokták" őket.

*Nem újult ki afféle ellenségeskedés az azeri csapaton belül az Olimpia után?

- Rivalizálás mindig is volt, és lesz is. De Dinara és én barátnők vagyunk, segítjük és támogtajuk egymást. Mindössze a tornateremben vagyunk vetélytársak.

*Hogy érzi magát Dinara? Kiheverte már, hogy nem indulhatott Athénban?

- Igen, de az igazat megvallva a sérült lába még mindig okoz neki nehézségeket, különösen az ugrásoknál, de remélem, hamatosan rendbe fog jönni.

*A többiek közül kivel vagy még baráti kapcsolatban?

- Nagyon közel állok a kazah Aliya Yussupovához, és Alina Kabaevához is. Ő egy különleges ember, mindig kész arra, hogy bíztasson pár jó szóval vagy egy öleléssel.

*Te is azok közé a tornászok közé tartozol, akiknek van egy személyes kabalájuk, talizmánjuk?

- Az igazat megvallva egyetlen plüssállatka van, amit minden versenyre magammal viszek - egy tehén. Nem hiszek sem a jelekben, sem semmiféle természetfölötti dolgokban. Ezek mind csak az emberek képzeletének szüleményei, mint pl. a macska áthaladása az úttesten.

*Van olyan ember, akire mindenben hallgatsz?

- Az edzéseken mindig odafigyelek az edzőim utasítására, mert mindannyiuknak igaza van. Nem számít, hogy kinek az irányítása alatt edzek, megpróbálok hallgatni rá, hogy kijavítsam a hibáimat. Otthon anyukám a főnök. Még ha néha úgy is tűnik, hogy nincs igaza, tudom, hogy ő csak jót akar nekem.

*Van valami szabadidőd az edzések mellett?

- Igen, de nem sok. Szeretek olvasni, zenét hallgatni, moziba járni a barátaimmal. Szeretek még számítógépes játékokat játszani, és keresztrejtvényt fejteni is.

*Van káros szenvedélyed?

- De még mennyire! Méghozzá a csokolédé. Órákon keresztül képes vagyok enni.

*Ki számodra a legkedvesebb ember a szüleiden kívül?

- Zinaida Tchagina, az edzőm. Ő volt az, aki meglátta bennem a tehetséges tornászt. Akkor is mellettem állt, mikor Irina Aleksandrova Viner nem hívott meg az olimpiai felkészülési csapatba. Hálás vagyok neki amiért dicsért, de azért is, amikor keményen bánt velem.

*Segít a közönség bíztatása?

- Persze! Nagyon szeretem, ha a közönség tapsol, kiabálva bíztat. Hihetetlen érzés egy teltházas stadionban versenyezni, mint amilyen Athénban is volt.