Kicsit hosszúra sikeredett... J

Július 5. szerda

Reggel 6 óra, lassan mindenki megérkezik a megbeszélt találkozóhelyre. Dalma beteg lett, nem jön. Hamar kiderül, hogy kisbuszunk csomagtartóját nem épp tucatnyi méteres bőrönd tárolására szánták… J 10 órás út Prágáig, rövidebb pihenőket beiktatva egész elviselhető. Meg kell hogy állapítsuk, még mindig a siófoki benzinkút plüssállat-kínálata a legjobb (aki érti, érti… J)

Érkezés kora este prágai hotelünkbe, 4 ágyas szobák, mágneskártya – ami néha működik, néha kevésbé. Gyors szétpakolás és kezdetleges „rendbontás” után irány a város; elsődleges cél ugyanis nem a Vencel-tér, hanem egy hatalmas kivetítő közelebbi megismerése – ma játszák a portugál-francia elődöntőt! Pizza. Banana split. Fagyi. Miután remek érzékkel, portugál-drukkerként sikerült elfoglalnunk helyünket a téren több tucat igen jó hangulatban lévő, literes söröskorsókat szorongató félmeztelen francia-szimpatizáns között, kezdődhetett a meccs…

Július 6. csütörtök

40 °C. Árnyékban. Városnézés?? Hurrá. Akkor kezdjük: Vysehrad, Szent Péter és Pál templom, Dvorak… Aranyos utcácska, Franz Kafka. Óváros, Károly híd. A társaság 2 részre szakadt, a fáradtabbik fele délután 5 körül a hotel felé vette az irányt, míg néhányunkat este 11-kor kellett összeszedni a belvárosból (…) J

Július 7. péntek

Reggel pakolás-rohanás. Általános vélemény, hogy bőröndjeink minden bizonnyal összementek az itt töltött 2 éjszaka alatt. Délelőtt indulás Németországba, végső uticél: GERA!! Közben kitartóan fáradozok minél magasabb telefonszámlám kialakításán; sms-ek Janával érkezésünk pontos helyéről és kissé ködösebb idejéről. Közben szakad az eső, hát persze (egyértelmű, hogy a prágai NYÁR után mindenki ujjatlanban és rövidnadrágban szállt be a buszba).

Találkozás a helyi McDonald’s parkolójában, indulás a szállásra. 6 ágyas szobák, tisztaságmániás németek. J Gyors pakolás (már kezdünk hozzászokni), és irány az edzőterem délután 5-7ig. Bobónak hálás köszönet a balett utáni masszázsért!!

Edzés után hullafáradtan buszoztunk vissza a szállásra, de a hűtőbe készített vacsoránk és a forró (vagy épp jéghideg) zuhany mindenkit feldobott. Kezdődhetett a flitterezés, még néhány strassz felragasztása, új technikák felfedezése (úgy mint ropi, modern napjaink multifunkcionális flitterragasztó eszköze - © Bobó).

Július 8. szombat

A hajnali ébresztő után megfogalmazódik a fejünkben, hogy talán mégsem volt olyan jó ötlet az előző éjjeli videózás Ágotával és Grétivel. Svédasztalos reggeli után készülnek a hajfonatok, kontyok.

Indulás a Panndorfhalle névre keresztelt csarnokhoz reggel 10 körül, követve Tortit – Jana barátját, aki egész napos kontaktemberünk volt, mivel Janának pontoznia kellett. Túlesve első csodálkozásunkon a csarnokot látva, elfoglaltuk névre szóló egyesületi öltözőnket J majd leültünk a lelátóra, nézni az épp szőnyegen lévő hatéves-forma gyerekek küzdelmes pillanatait buzogánnyal. Hihetetlen érzés volt látni, mennyire vártak és mekkora szeretettel fogadtak minket. A büfében magyarul köszöntek ránk, a szőnyeg mellett hatalmas magyar zászló függött, és a kivetítőn rendre megjelent a Pécsi Ritmikus Gimnasztika Egyesület felirat, arról már nem is beszélve, hogy az öltözőnkbe (sőt, még a mosdóba is) beépített hangfalakon keresztül nem csak az épp szőnyegen lévő tornász zenéje illetve a kommentátor hangja volt hallható, hanem Pécs város bemutatása a német nézőközönségnek. J

Az első szőnyegre lépő tőlünk Varga Emese volt, aki ezúttal az ebédszüneti gála részenként mutatta be szabad-és karikagyakorlatát, vastapssal bíztatva.

Az első, amiben érdekeltek voltunk, a JWK kategória (15-13 évesek) 15:10-kor, percre pontosan vette kezdetét. Karika és buzogánygyakorlatot kellett bemutatni a versenyzőknek, köztük Juditkának, Julinak és Grétinek. A pontozás a magyar B-kategóriától eltérően művészi és technikai lapok segítségével történt, sokkal szigorúbban, mint itthon valaha is tapasztaltuk. Utazásunkat 2 hetes edzőtábor előzte meg, ahol Julit kivéve a szerek különbözése és az új szabályok miatt mindannyiunknak legalább egy új gyakorlatot kellett csinálni és a lehető legjobban begyakorolni. Gréti is és Juditka is szinte kitűnően mutatták be buzogánygyakorlataikat, a nézőtérről jövő tapsból ítélve pedig nem csak nekünk tetszettek. Juli kiegyensúlyozottan versenyzett, egyetlen ejtést és kisebb bizonytalanságokat leszámítva.

Két órával később kezdődött az FWK kategória (16 és idősebb) versenyei. Az első körben Kitti lépett először a szőnyegre labdával, majd Timi szintén labdával (szééép!!), közvetlenül utána én buzogánnyal (pfff… hol kezdjem? L), végül Ágota (hibátlan). A második körről elmondható, hogy általánosságban jobban, pontosabban, kevesebb hibával versenyeztünk (Timi buzogány, Ágota és Kitti kötél, én labda).

Eredményhirdetés előtt még gyorsan csapatdresszt húztunk (pedig kitartóan próbáltuk erről lebeszélni Orsit előző este.. J) és bemutattuk 2 együttes-kéziszer csapatgyakorlatunkat, több-kevesebb sikerrel, de a sok „Ollééé!” kiáltásból és tapsból ítélve még így is tetszett a közönségnek és a függöny mögül kíváncsiskodó többi versenyzőnek. Miután gyorsan megszabadultunk kedvenc piros dresszünktől és átöltöztünk, mindannyian aláírtunk egy nagy magyar zászlót, amivel bevonultunk eredményhirdetésre, majd később ajándékba adtuk a minket a versenyre meghívó gerai egyesületnek.

Sorakozás, egymásra vigyorgás a megszokott diákolimpiai bevonulózene helyett felcsendülő Madonna-Hung up hallatán. J Tapsvihar, hihetetlen hangulat, fantasztikus szervezés, hatalmas bíztatás a nézőtérről. Minden korcsoportban hátulról kezdték el kihirdetni a helyezetteket, és mivel nem mondták be pontjainkat a verseny során, volt miért izgulni. JWK korcsoportban a mezőnyből már a melegítés során is kiemelkedő két német lány közül Katharina Teschendorf állhatott magabiztos előnnyel a dobogó legfelső fokára, de Anika Morholz katasztrofális karikagyakorlatát követve Juli előtt megnyílt az út a 2. hely megszerzésére. Juditka szépen dolgozva lett 4., megelőzve a nála 2 évvel idősebbeket is, Gréti pedig 6. helyen végzett.

A mi kategóriánkban Kitti 8. lett, Ágotát 5.-nek, míg engem 4.-nek hirdettek ki, ami azt jelentette, hogy Timi dobogós! J Csak 2 német lány bizonyult jobbnak nála, így bronzérmet vehetett át. Az egyéni csapatversenyért járó kupát legeredményesebb egyesületként az USV Jena egyesület tagjai vehették át.

A versenyt követően szállásunk kerthelységében grillparti vette kezdetét, ami a kezdeti nehézségek ellenére hajnalig tartott. J Jobban megismerkedtünk a gerai egyesület versenyzőivel, szüleikkel, és persze Janával és Tortival – akinek mellesleg csakazért sem sikerült belém diktálnia az állítólagosan finom pohár bort. J Közben a TV-t is sikerült behangolni, így a 3. emeleti ablakból folyamatosan érkezett az élő közvetítés a német-portugál bronzmeccs állásáról, aminek végén az egész város felbolydult: tűzijátékok, kiáltások, ének-és zeneszó hallatszódott mindenhonnan.

Éjjel kutatómunkánk eredményeként még egy doboz fagyi is előkerült a hűtőből, amit Ágotával, Grétivel és Annával gyorsan el is tüntettünk. J

Július 9. vasárnap

Reggel ismételten pakolás, romok eltakarítása, károk helyreállítása J. Búcsú Gerától, Janától és Torstentől, még néhány közös kép, majd kezdetét vette az utazás, melynek hosszú órák múlva Pécs lesz a végállomása. Estére értünk Ceske Budejovicébe. Rövid városnézés, fagyi. Kupakfoci, szennyvízcsatorna (igaz, Ági? J), fáradtság. Újabb hotel. Focidöntő a társalgóban, pizza. Zöld szemceruza híján arcunkra csak képzelt olasz zászlók. Francia hülyeség következtében olasz (és magyar! – részünkről legalábbis J) öröm. Éjjeli ping-pong csaták, méteres karddal átszúrt arcok a National Geographicon, idióta cseh mese (mit is vártunk hajnali 3-kor??).

Július 10. hétfő

Egész napos utazás, végső uticél Pécs. Újra magyar rádió szól a buszban. Zoli ’bácsi’ (sofőrünk) teljesen feloldódik így a végére. Barna mellett órákon keresztül?? Nem csoda. J

Este 7 körül érkezés Pécsre.

Azt hiszem mindannyiunk nevében mondhatom, hogy hatalmas élmény volt ez a 6 nap. Mikor Janát megismertem télen és elkezdtük szervezni az utat, még elképzelésem sem volt, hogy ilyen felejthetetlen lesz. Talán mert ez volt az első nemzetközi versenyünk. Talán mert kitörtünk a megszokottból. Talán mert teljesen más hozzáállással találkoztunk kint – az óriási szeretettel, amivel vártak minket.  Talán mert új barátságokat kötöttünk. Vagy talán… mindez egyszerre.

Már otthon. Végre! De azért visszamennénk. Nagyon is…