- Eva, karriered 5 éve fejeződött be tornászként. Milyen változások történtek a sportban ebben az időszakban?

- Ezt nem lehet néhány szóban összefoglalni, hisz a szabályok is rengeteget változtak. 2001-ben jöttek be a kombinációk, és a tornászoknak rengeteg új elemet kellett begyakorolniuk igen rövid idő alatt. Nehéz időszak volt, ráadásul az a töménytelen mennyiségű ugrás sem hozott túl pozitív eredményt. Nemrég ismét sokat változott a rendszer, de egyáltalán nem vagyok benne biztos, hogy elboldogulnék ennyi nehéz elemmel. Még a sydney-i olimpiai előtt eldöntöttem, az lesz az utolsó versenyem, tehát a visszatérésre nem volt lehetőségem.

- Te voltál az egyik azon kevesek közül, akik nem hibáztak az olimpián. Ez minek tudható be?

- Tapasztalat és rengeteg munka. De tényleg, egyetlen egy súlyos rontásomra emlékszem versenyen, mikor az 1997-es berlini VB összetett versenye során a karikám a szőnyegen kívülre gurult. A 2000-es EB-n is egy pillanatra a dresszem köré csavarodott a szalag, minek következtében csak a dobogó harmadik fokára állhattam fel. Valóban nem voltam egy ideges típus. A tapasztalt tornászoknak igazi pihenés egy verseny a hosszú, edzőteremben töltött órák után.

- Mit csinálsz most Franciaországban?

- 11-13 éves gyerekeket edzek. A felnőtt-korú versenyzőkkel való foglalkozás nem érdekel igazán. Mikor a tanítványaim elérnek egy bizonyos szintet, továbbadom őket a vezetőedzőknek. Tulajdonképpen feketén dolgozom; felkészítem a tornászokat a válogatottba! (nevet)

- Ezen kívül dolgozol még valamit?

- Nem, most teljesen a kedvenc sportomnak szentelem magam. Elég sokat keresek, tanácsadója vagyok a sportminiszternek, havonta kapom a juttatásokat a kormánytól. Tehát teljesen elégedett vagyok jelenlegi munkámmal.

- Nemrég beválasztottak a FIG tagjai közé. Miért döntöttél úgy, hogy felveszed ezt a pozíciót?

- Érdekelt a FIG munkája. Szeretném fejleszteni nemcsak az RG-t, hanem a szertornát, Aerobikot, gumiasztal-ugrást és az akrobatikus sportokat is. Mikor felkértek a posztra, azonnal elfogadtam. A 2000-es választások során az 1996-os olimpiai bajnok, Ekaterina Serebrianskaya volt a vetélytársam. 2004-ben viszont senki.

- Pontosan mivel foglalkozol?

- Itt kezdődnek a problémák. Ugyanis négy év alatt összesen 1 találkozót sikerült szerveznem a sportolókkal és a FIG képviselőivel. Sajnos nagyon nehéz mindenkit összehívni egy ilyen megbeszélésre. Így van egy bizonyos fokú félreértés, mikor a tornászok nem ismerik a jogaikat, nekünk pedig nincs meg rá a lehetőségünk, hogy segítsük őket…

- Mit gondolsz az ukrán tornászokról?

- Számomra a legfontosabb, hogy egy tornász mennyire van összhangban a zenével, milyen a gyakorlat koreográfiája, és mennyire tudja ezt előadni. Szerintem az ukránok ilyen szempontból magasan a többiek fölé emelkednek. Nagyon szeretem a stílusukat, talán mert hasonlít a sajátomra. Örömmel nézem végig az ukránok gyakorlatait, mert mindig valami újat, az átlagtól eltérőt látok. A többség csupán csak bemutat 18 elemet, semmi többet. Hová tűnt a művésziesség, előadásmód?

- Ki a kedvenc tornászod?

- Anna Bessonova. Korábban szerettem még Irina Tchachinát is, de 2005 nem az ő éve volt. Már nincs meg benne az az erő, mint ezelőtt. De minden idők kedvenc tornásza számomra Maria Petrova! 1994-es karikagyakorlata szerintem tökéletes példa egy ritmikus gimnasztika gyakorlatra.

- Mit gondolsz a ponozásról? Te magad is szoktál bíráskodni..
- Őszintén szólva, egyáltalán nem szeretem a bírói munkát. Igazán szakértőnek kell lenned ahhoz, hogy jól végezhesd. Mindig megpróbálok igazságos és objektív lenni, mégsincs jogom ahhoz, hogy világversenyeken pontozzak, de nem is ez a célom. Hatalmas nyomást érzek magamon, hisz nem mindig vagyok benne biztos, hogy adot esetben a jó pontot adtam. Ugyanis a bíró is csak ember, bármikor hibázhat. És ez a hiba valakinek egy megérdemelt aranyérmébe kerülhet.

- Hogyan vélekedsz a pontozók munkájáról a bakui VB-n?
- Nem igazán szeretem a FIG-nek ezt az új rendszerét, ahol egy speciális vizsga szerinti legjobb 16 bírót választják ki, és egyedül ők pontozhatnak nemzetközi versenyeken. Ezzel kapcsolatban csak egy dolgot mondhatok – a ritmikus gimnasztikát már lehetetlen megváltoztatni…

- Egle Abruzzini a FIg Ritmikus Gimnasztika szakágának elnöke. Szerinted hogy boldogul a kötelességeivel?

- Tisztelem őt, erős vezető. Gyakran megesik, hogy hiába van valaki vezető pozícióban, mégsem képes tenni semmit. Abruzzini valóban sokat dolgozik, próbál változtatni valamit. Minden bizonnyal látja ennek a sportnak az összes hibáját, de képtelenség mindent egy nap alatt helyrehozni.

- Mit gondolsz, hogy lehetne mégis megváltoztatni az RG-t?

- Nem tudom. Az eredmények már nem a szőnyegen dőlnek el többé, sokkal inkább a függönyök mögött. Nagyon rossz ezt végignézni. Talán robotokat kéne létrehoznunk, hogy ők ítéljék meg egy-egy ugrás magasságát, amplitúdóját… miért is ne?